Japán ihletése: Tök-tempura

Japán a szívem csücske. Na jó, sok csücske van a szívemnek, de Japánért különösképpen rajongok. Az országért, az ott élő kedves emberekért, a finom házias falatokért, a nyelvért - mármint azért a pár túlélő kifejezésért, amit elsajátítottunk... El tudom énekelni például a "happy birtday"-t, és meg tudom kérdezni: "meg tudná mutatni a térképen, hol vagyok?". Bár a lelkes útbaigazításból egy árva szót sem értek.
Ma ebédet japáni ihletésűnek nevezném, vagyis jócskán magyarított japán fogások kerültek az asztalra.
A tempura portugál eredetű japán étel. Palacsintatésztába mártott zöldségek (padlizsán, répa, bambusz, édesburgonya, gomba) vagy tenger gyümölcsei (garnéla, tintahal, egyéb halfélék) forró olajban kisütve.

Hozzávalók a tök-tempurához:
1 tök
1 csésze jéghideg víz
1 csésze hideg liszt
1 tojás
liszt a zöldség átforgatásához
bő olaj a sütéshez

A tököt meghámozzuk, félbe vágjuk, és kikaparjuk a magokat. Centiméter vastag szeletekre vágjuk és lisztbe forgatjuk a tököket.
A jeges vizet és a lehűtött lisztet összekeverjük a tojással. Fontos, hogy minden hideg legyen, így lesz igazán ropogós a bunda.
Wokban olajat hevítettem és hirtelen kisütöttem benne a tésztába mártott tökszeleteket. Papírtörlőre szedjük, és ízlés szerint sózzuk.
Frissen az igazi, mert ha kihűl, a bundája megpuhul!

A tempurához készült mártogatós saját kísérletezés eredménye. (Pontosabban ezeket találtam a kamrában...) 

Hozzávalók a mártogatóshoz:
2 ek. ketchup
2 ek. szójaszósz
2 gerezd fokhagyma
cukor, bors, gyömbér, zellerlevél
kevés balzsamecet
paradicsomlé

A ketchupot és a szójaszószt egyneművé keverjük. A lereszelt fokhagymát, a balzsamecetet és a fűszereket is hozzáadjuk. Sózni nem kell, a ketchup is, a szójaszósz is elég sós. Paradicsomlével hígítottam.