A napforduló mágiája: étcsokoládés-levendulás meggylekvár

Nem direkt csinálom, de valahogy így rendeződnek a dolgok odafent és idelent. A tavalyi narancsos-sáfrányos sárgabaracklekvárt épp az Oroszlán jegybelépéskor főztem be, ezt a varázslatos ízharmóniát pedig a mostani napfordulókor palackoztam be.
Némi kis abrakadabrával fűszerezve...

Hozzávalók kb. 10 kis üveg lekvárhoz:
3 kg magozott meggy
500 g cukor
1 csomag 3:1 zselésítő
300 g jó minőségű étcsokoládé
2 evőkanál levendulavirág-szirom
titkos összetevők a napfordulós mágia kedvéért

Június 21-én  /természetesen más napokon is nekiláthatunk a befőzésnek, de akkor kispóroljuk belőle a nyárközép varázslatát/, napnyugtakor /vagy más időpontban/ fogunk egy hatalmas rézüstöt /esetleg egy hagyományos fazekat/ és beleöntjük a saját kezűleg szedett, mosott, magozott, válogatott /piacon vett/ meggyszemeket és a cukrot.
A levendulavirágszirmokat egy evőkanál mézbe keverjük, melléteszünk egy rózsatopázt és a lenyugvó nap simogató aranyfényében hagyjuk, hogy magukba szívják a mágikus energiákat /ez a mozzanat természetesen normális esetben elhanyagolható/.
A topáz - nevének jelentése tűz - jelképezi ebben az esetben a napfordulók szent máglyáját. Oltalmaz a boszorkányság ellen, pénz- és szerelemvonzó kristály.
A meggyet és a cukor legalább egy órán keresztül gyakran kevergetve (három keverés az óramutató irányába, egy ellenkezőleg) /vagy tetszés szerinti ritmusban/ főzzük.
Lehúzzuk a tűzről az üstöt /fazekat/ és modern kori mágiával /botmixerrel/ darabosra törjük a lekvárt.
Belekeverjük a kockákra tört csokoládét és a zselésítőt. Újabb tíz percig főzzük, míg a csokoládé elolvad benne. Végül hozzáadjuk a topáztalanított mézes levendulát /vagy csak simán beleszórjuk a virágszirmokat/.
Még forrón üvegekbe töltjük és légmentesen lezárjuk.
Figyelmeztetés: a mágikusan készített lekvárt csak mértékkel fogyasszuk, komoly függőséget okoz! :)

Aki kíváncsi a "hétköznapi" receptre és arra, hogyan készül a hagyományos meggydzsem, hamarosan elolvashatja a Mindennapi nő oldalán.

Red velvet, vagyis vörös bársony torta

Közlemény: drága barátaim! Sajnálattal értesítelek benneteket, hogy mostantól megvágott tortákat kaptok ajándékba. Tarthatatlan, hogy nem tudom feltenni a blogra a torták belsejét illusztráló fényképeket, mert képtelen vagyok esti világításban normális fotót készíteni róluk.
Tisztelettel, kelt, dátum, aláírás, satöbbi...
:)
Na, jó, ez persze csak vicc, de tényleg nem tudtam lefotózni a torta lényegi belsejét. A vörös bársony nevet arról kapta, hogy az ételfestéktől a piskóta mélypiros színt kap. (Az eredeti receptben kakaópor és író adja ki ezt a színhatást. Állítólag. Nem próbáltam. Viszont valódi horrorisztikus hatásokat értem el a konyhában az ételszínezéktől.)
A krém egyszerű tejszínes mascarpone, a lényeg, hogy a világos színe jól elüssön a tészta vörös bársonyától. A torta nem túl bonyolult, mégis a szokatlan színektől van benne valami kis rendkívüliség. Egy csipet Moulin Rouge-feeling.

Hozzávalók:
5 tojás
5 evőkanál cukor
2 evőkanál olaj
2 evőkanál joghurt
2 evőkanál kakaópor
egy kis üveg piros gél ételfesték
4 evőkanál liszt
késhegynyi sütőpor
csipetnyi só
250 g doboz mascarpone
2 dl tejszín
porcukor
150 g fehér marcipán
3-4 evőkanál málnalekvár

180°-ra előmelegítjük a sütőt.
A tojásokat a sóval és a cukorral habosra keverjük. Hozzáadjuk a joghurtot, az olajat és az ételfestéket, végül a sütőporral és kakaóval elkevert lisztet. Sütőpapírral bélelt tortaformába öntjük a masszát.
20-25 perc alatt (tűpróbáig) sütjük. Ha teljesen kihűlt, három lapba vágjuk és két lapot megkenünk málnalekvárral.
A tejszínt ízlés szerint porcukorral kemény habbá verjük, majd óvatosan a mascarponéhoz forgatjuk. Az alsó és a középső tortalapot megtöltjük vele, végül a maradék krémmel bevonjuk a torta külsejét is.
A marcipánt porcukros felületen kinyújtjuk, végül beburkoljuk vele a tortát.

az álneves ünnepeltem, HBD!

Joghurtos eperhab

A recept rém egyszerű, így, hogy bonyolultabbnak tűnjön, nem is térek azonnal a lényegre. Előbb elmesélem a mai napi élményemet. Bár semmi köze ehhez a desszerthez...
Magas sarkú cipőben, harisnyában, rövid szoknyában, kis kabátban, sminkben indultam útnak. A buszon a négyes ülésen mellém telepedett egy nagymama a nyolc éves forma unokájával. A nagyi telefonon csevegett, a kislány a szeme sarkából engem méregetett. Nőből voltunk mindketten: én őt vettem alaposan szemügyre. A körmein halvány rózsaszín lakk, szemhéján csillogós festék, ajkain szamócaszínű szájfény. Úgy festett, mint aki érett, duzzadt eperbe harapott. Pólója is eperszínű volt, megfeszült gyerekes, kerek kis pocakján. Hímzett farmerján a slicce cukin lecsúszott, hiába mutogatta neki kézjelekkel a nagymama, húzza fel, nem vette észre. Azon igyekezett, hogy engem utánozva helyezkedjen el. Keresztbe tett lábakkal. Nőcisen.
Mosolyogva figyeltem. Ennél nagyobb elismerést nem kaphattam volna.

Hozzávalók:
250 g eper
1 pohár natúr joghurt
2 dl tejszín
porcukor
díszítésnek citromfű-levél

Az epret összeturmixoljuk a cukorral, hozzáadjuk a joghurtot és a kemény habbá vert tejszínt. Ennyi lenne. Kis tálakba adagoljuk, citromfűvel díszítjük.
Ez a krém túrógombóc mellé is nagyon finom.

Spárga hollandi mártással

Kamaszkoromban volt egy könyv, ahol a főhős - egy séf - finomabbnál finomabb étkekkel csábított el nőket. Ő készített ilyen előételt. A roppanós spárgafejeket krémes mártásba forgatta, és azzal kínálta a nőt, aki, ha jól emlékszem, azonnal megadta magát, mert erre az érvelésre lehetetlen nemet mondani. És tényleg!

Hozzávalók:
egy csomag zöldspárga
2 tojássárgája
100 ml tejszín
néhány evőkanál citromlé
80 g vaj
só
cukor
fehér bors

A spárgát alaposan mossuk meg, törjük le a fás végeket és főzzük meg sós-cukros vízben.
A tojássárgát és a tejszínt vízgőz felett habverővel keverjük habos masszává. A gőzről levéve adjuk hozzá a citromlevet, a sót, majd további folyamatos keverés közben az olvasztott vajat. Végül fűszerezzük őrölt fehér borssal.

Fokhagymás pizzakenyér

Létezik néhány igazán egyszerű és épp ezért klasszikus pizza-változat. Például a paradicsomos-bazsalikomos Margherita, a négysajtos, vagyis a Quattro Formaggi, de én ide sorolom a fokhagymás pizzakenyér is. Ilyen jellegű lepényfélét még a nagymamám is sütött vidéken, kemencében. Persze ott az Alföldön nem pizzának nevezték, azt sem tudták, hogy az mi fán terem. A kenyérlángos volt a becsületes neve (máshol langalló, vakarék, vakvarjú, pompos) a maradék tésztából készített, fokhagymás tejföllel megkent finomságnak.

Hozzávalók:
egy adag pizzatészta
2 gerezd fokhagyma
3-4 evőkanál tejföl
só, bors
olívaolaj
1 szem paradicsom (elhagyható, de szerintem nagyon jól illik ehhez a pizzához)
200 g reszelt sajt

A fokhagymát nagyon apróra vágjuk, kevés olajon megdinszteljük. Lezárjuk alatta a lángot, belekeverjük a tejfölt, sózzuk, borsozzuk. Ezzel megkenjük a pizzatésztát. Hajszálvékony paradicsomszeletekkel és reszelt sajttal borítjuk.
200°-ra előmelegített sütőben 30 perc alatt megsütjük.