2013. augusztus 26., hétfő

Chilis-csokis brownie

A Levinen sorakozó brownie-receptek közül valahogy ez mindig kimaradt, pedig már nem először készült el. Van egy titkos rajongója is ennek a pikáns-fűszeres változatnak, akit eddig még semmilyen más brownie-hízelgéssel vagy torta-elképzeléssel nem tudtam eltántorítani tőle: szerinte ez az egész Levin módra blog legfinomabbja!
A chili és a bors nem túl karakteresen vannak jelen, inkább csak egy kis tüzes felhangot kölcsönöznek ennek az igencsak földies-érzéki süteménynek.

Hozzávalók:
200 g chilis étcsokoládé
150 g vaj
180 g cukor
3 tojás
150 g liszt
1 tk. sütőpor
csipet só
két tekerésnyi frissen őrölt fekete bors

Vízgőz felett megolvasztjuk a csokoládét és a vajat, beletekerjük a borsot, majd langyosra hűtjük.
A sütőt 180°C-ra előmelegítjük.
A tojásokat cukorral és a sóval habosra keverjük. Beleforgatjuk a csokoládés masszát, majd hozzáadjuk a sütőporral elkevert lisztet.
A masszát tepsibe öntjük és 30-35 perc alatt megsütjük. A brownie akkor jó, ha a szélénél a tészta már megsült, de a közepén még egy kissé krémes állagú. A sütőből kivéve még tovább szilárdul a sütemény, de nem lesz száraz.
Kínálhatjuk vaníliafagyival is, ám a megátalkodott chilis-csoki rajongók chilis-csokis fagyit válasszanak hozzá!

2013. augusztus 18., vasárnap

Eszter házi eszterházy tortája

A legutóbbi születésnapi tortasütésnél megfogadtam, hogy idén nem lesz több születésnapi tortasütés. Ez a fogadalom pontosan a legközelebbi születésnapig tartott.
Aztán nekiveselkedtem az eszterházynak.
Macerás, bonyolult, de lássuk be: megéri bajlódni vele. Egy igazi elegáns klasszikus, rengeteg dióval, lágy krémmel, édes (és jobb esetben dekoratív) cukormázzal. Ez utóbbival külön két plusz órát szenvedtem, mivel a fondant csak ipari kiszerelésben volt kapható, így helyette fondantcukrot vettem. Amit elméletileg csak meleg vízzel elkever az ember és hipp-hopp, egyszerűen bevonja vele a kívánt sütőipari termékeket.
Nos, vagy én vagy a drága porcukor-féleség volt alkalmatlan erre az egyszerű feladatra, de az is lehet, hogy kettőnk kompatibilitásával volt a gond. Ezért a feszes, tükörjég-simaságú cukorlap helyett egyenetlen réteg sikeredett, amin itt-ott átütött a baracklekvár.
Igaz, az ízét nem befolyásolta... Így is finom lett!

Hozzávalók a tésztához:
10 tojásfehérje
300 g porcukor
300 g darált dió
20 g liszt
csipet só

A tojásfehérjét a csipet sóval kemény habbá verjük, majd fokozatosan hozzáadagoljuk a cukrot, a diót, legvégén pedig a lisztet.
A sütőt 220°C-ra előmelegítjük.
Sütőpapírra öt 24 cm átmérőjű kört rajzolunk. Sütőlemezre tesszük a papírt és a tészta egyötödét rásimítjuk. 8-10 perc alatt világos aranybarnára sütjük a tésztalapot. A maradék négy adag tésztával megismételjük. Légkeveréses sütőben egyszerre több sütőlemezzel is dolgozhatunk.
A kész tésztalapokat kihűtjük.

Hozzávalók a krémhez:
5 tojássárgája
300 g vaj
120 g cukor
50 g dió
2,5 dl tej
1 evőkanál vaníliás cukor
5 g zselatin (lap)
kevés hideg víz
0,5 dl konyak

A zselatint beáztatjuk a hideg vízbe.
A tejet és a vaníliás cukrot felforraljuk. Közben a tojássárgáját a cukorral fehéredésig keverjük. Beleöntjük a tejbe és folyamatos kevergetés közben ismét felforraljuk. A zselatint kinyomkodjuk és a tűzről lehúzott tojásos tejbe keverjük. Kihűtjük.
A puha vajat habosra keverjük, hozzáadjuk a tojásos krémet, a diót és a konyakot.

Tetejére:
150 g fondant
vagy 250 g porcukor
3-4 evőkanál baracklekvár
50 g étcsokoládé
darált dió vagy mandula

A tésztalapokat rétegezzük a krém 3/4-vel. A felső lapot kenjük be baracklekvárral és vonjuk be fondanttal. Ha porcukort használunk, akkor azt egy kevés hideg vízzel keverjük ki, és azzal borítsuk a torta tetejét. Tegyük félre egy rövid időre, míg a cukormáz kissé megszilárdul.
Olvasszuk meg a csokoládét és töltsük be egy zacskóba, aminek a csücskét vágjuk ki. Húzzunk koncentrikus köröket a cukormázra, majd egy fogpiszkálóval vagy hústűvel, hol egyik, hol másik irányba húzzunk bele tollszerű mintát.
A tészta oldalát kenjük be a maradék krémmel és szórjuk meg darált dióval/mandulával.

2013. augusztus 8., csütörtök

A salátázás folytatódik: bolgár sopszka

Heti menü
Hétfő, ebéd: saláta
Kedd, ebéd: saláta
Szerda, ebéd: saláta
Csütörtök, ebéd: saláta...
Sem ötletem, sem kedvem sincs ebben a melegben mást kitalálni; salátától salátáig gondolkodom. Persze unaloműzőként a salátafajtákat variálom. Ma a bolgár sopszka volt soron, ami nagyon hasonló a görög salátához, de az öntet vörösborecettel készül. Azért, hogy ne legyen túlságosan diétás, sajtos grillkolbászt sütöttem mellé.

Hozzávalók:
salátakeverék
piros vagy zöld paprika
uborka
paradicsom
lilahagyma
fokhagyma (a hagymaféléket a délutáni programomra való tekintettel kihagytam)
olajbogyó
juhsajt vagy feta
olívaolaj
vörösborecet (helyettesíthető balzsamecettel)

frissen őrölt fekete bors
petrezselyem

A paprikát kimagozzuk, felkockázzuk, a paradicsomot, az uborkát is feldaraboljuk. A hagymát vékony félkarikákra, a fokhagymát apró kockákra vágjuk.
A salátát összekeverjük a felaprított zöldségekkel és az olajbogyóval.
Az öntethez kikeverjük az ecetet és az olajat sóval, borssal, petrezselyemmel, majd a salátára öntjük. Alaposan összeforgatjuk és megszórjuk reszelt juhsajttal.

2013. augusztus 7., szerda

Jupiteri édeshármas, avagy könnyű nyári lakoma

Jupiter nem ismeri a mértéket, ha esőt hoz, akkor szakadó záport, villámokat és förgeteget, ha pedig napsütést, akkor felhőtlen égboltról sivatagi hőséggel perzsel. De egy főistennel nem lehet vitatkozni, mi mást tehet az ember, minthogy egy bőséges lakomával megvendégeli, s rábízza az időjárás - vagy méginkább - a sors alakulását...
Ebben a melegben arra azért nem vállalkoztam, hogy Jupiter kedvencét, egy fehér ökröt süssek áldozatul, inkább a mediterrán konyha frissítő, könnyű gyöngyszemeiből mazsolázgattam. Persze amúgy Levin módra... 

Aioli - fokhagymás majonéz
1 tojás sárgája
1 kávéskanál mustár
só, fehér bors
csipetnyi cukor
negyed citrom leve
1-1,5 dl olaj
1 kis gerezd fokhagyma

A tojássárgáját a mustárral, sóval, borssal, cukorral és citromlével kézi elkeverjük. Először cseppenként, majd mikor kezd összeállni a majonéz alapja, bátrabban önthetjük hozzá az olajat. Legvégén hozzákeverünk egy gerezd lereszelt vagy zúzott fokhagymát. Ez a majonézmártás lesz az alapja a padlizsánkrémnek és a hummusznak. Nem tökéletesen autentikus recept, de én lazábban szeretem ezeket a krémeket.

Padlizsánkrém
1 nagy padlizsán
só, bors
csipetnyi chili
petrezselyem
negyed citrom leve
az aioli fele

A padlizsánt több helyen megszurkáljuk majd 200 fokos sütőben puhára sütjük. A héját lehúzzuk és a padlizsán levét kinyomkodjuk. A zöldséghúst összetörjük, sóval, borssal, chilivel és friss, aprított petrezselyemmel ízesítjük. Hozzákeverjük az aiolit és citromlével ízesítjük. Aki fokhagymásabban szereti (vagy nem egy romantikus estére készíti ezt a fogást) nyugodtan zúzhat bele még egy-két gerezdet.

Hummusz
1 konzerv csicseriborsó
só, bors
őrölt kömény
negyed citrom leve
2 nagy evőkanál görög joghurt
az aioli másik fele

Ez is a "gyorséttermi" változat, mivel nem bíbelődtem borsófőzéssel. A konzervet leszűrtem, a csicseriborsót pürésítettem. Só, bors, kömény került bele, majd a joghurt és a majonéz. Végül a pikáns ízhatás kedvéért még egy kis citromlé.

A krémeket pirítóssal, pitával vagy frissen sült lepénykenyérrel kínáljuk.

Kuszkusz saláta
100 g kuszkusz
1 dl zöldségleves
1 nagy piros paprika
2 paradicsom
fél lilahagyma
fél citrom leve
chiliolaj
mentalevél
petrezselyem
só, bors

A kuszkuszt leöntöttem a forró zöldséglevessel és negyed óráig lefedve hagytam, hogy magába szívja a folyadékot. A paprikát gázlángon feketére sütöttem, majd 10 percig lefedve hagytam puhulni, mielőtt lehúztam a héját. A paradicsommal és a lilahagymával együtt nagyon apró kockákra vágtam. A citromlevet kikevertem sóval, borssal, chiliolajjal (sima olívaolaj és chili is jó bele, ha nincs ízesített olajunk), apróra vágott menta- és petrezselyemlevéllel. Beleforgattam a zöldségeket, majd a kuszkuszra öntöttem.
Hűtve kínáljuk.

Borajánló: 2011-es Badacsonyi Muscat Ottonel Szeremleytől
Gyümölcsös, fűszeres, ahogy a címkén is áll: "Igazi örömbor"
Jupiter is elégedett lenne vele!